Bártfa
Bártfa, 1247-ben
Bárdfa, nevét a bárddal egy nap alatt kivágható
erdő szóösszetételről kapta. Bár Sáros megyéhez tartozott, a Szepességi
városokhoz hasonlóan a IV. Béla által behívott
szász telepesek, hospesek alapították a tatárjárás
során elpusztult falu helyén. Későbbi oklevelek említenek egy várat, amely
esetleg azonos lehetett a tatárjárás előtt itt élő cisztercita szerzetesek
erődített templomával és kolostorával. A település Nagy
Lajos királytól kapott szabad királyi városi
jogokat. 1352-re már álltak a várost védő falak, melyet később bástyákkal,
kapuvédőművekkel és második falgyűrűvel valamint vizesárokkal erősítettek. A
szász polgárok vászongyártásból, fehérítésből és a kereskedelemből gazdagodtak.
1440-től két évtizedig Bártfát is a Giskra féle huszita
zsoldosok sarcolták. A város lakói korán áttértek a evangélikus hitre, ezért a
katolikus habsburgok ellenében puskalövés nélkül beengedték
Bocskai István, Bethlen Gábor
és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek csapatait.
1703-ban II. Rákóczi Ferenc kurucai is harc nélkül
szállták meg, s 1710-ig birtokolták. A szabadságharc után hadászati jelentőségét
elvesztette, a város falainak, védműveinek egy részét fokozatosan elbontották, a
megmaradtak részben beépültek a városba. A főtér
igazi középkori gyöngyszem. A régi városháza
1508-ban épült, ma múzeum. A gótikus, háromhajós
Szent Egyed templomot 1415-ben építették a régi
templom falainak felhasználásával. A Ferences templom és kolostor is gótikus
volt, de barokk stílusban átépítették.
/ 1910-ben 6578 lakosából 2571 szlovák, 2179
magyar és 1617 német volt./
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:
www.magyarorszag-szep.hu /