Felvidékre utazóknak

 

 A Felvidék, a mai Szlovákia számos látnivalót ígér. Szép tájakon hangulatos középkori városok, várak és kastélyok sorakoznak, melyek ezer szállal kapcsolódnak múltunkhoz, történelmünkhöz.

 Az utak jók, s ma már útlevélre sincs szükség, elég a személyigazolvány, s a határnál sem kell  már megállni. Autópálya kevés van, a régi Pozsony-Prága s még egy-két rövid szakasz. A Pozsony-Kassa autópályát is a nehéz hegyes északi terepen tervezik, nehogy érintse a magyarok lakta déli sávot. Valójában ha a célpontunkhoz közel eső helyen megyünk át nincs is szükségünk rá, hiszen dél-észak irányokban kicsik a távolságok. Télen tegyünk az autóba hóláncot. Az utakat sok helyen só helyett apró kaviccsal, zúzalékkal szórják, ami még olvadás után is sokáig az úton marad, legyünk ilyenkor óvatosak, mert  nehezebb megállni.

 A  szlovák átlagemberek dolgosak, rendesek, bár az éppen aktuális politikától is függően nem különösebben kedvelik a magyarokat. A közbiztonság jó, jobb mint nálunk.

 Az árak némileg még alatta vannak az ittenieknek, igaz a szolgáltatások is. A szállodák többsége a szocializmusban épült vállalati, állami üdülő, az ételadagok sem nőttek még óriásra.

 Néhány dologgal jó ha tisztában vagyunk, s akkor nem ér bennünket meglepetés. Szlovákia igen fiatal, mindössze 15 éves állam. A szlovák népnek nincs saját történelme, nem voltak királyaik, hadvezéreik, hőseik, ezért némileg átírják a történelmet, s így tanítják az iskolákban, ne csodálkozzunk tájékozatlanságukon.

 A szlovák nép eltekintve az igen kisszámú, a magyar honfoglalást követően is szlávként megmaradtaktól, akik avar-szlávok, keleti-szlávok, fehér-horvátok és morvák voltak elsősorban, a szlovák nép főként a tatárjárás után érkező morvákból, csehekből, lengyelekből és ruténokból alakult ki a 14.-15. századokban a Magyar Királyság északi, akkor még főként erdős területein. De közéjük olvadtak a gorálok, a Felvidékre is érkező vlachok, és jelentős számban magyarok is.      / Mint ahogy a délebbre telepedő szlávok meg beolvadtak a magyarságba./

 Szépen rendbe hozták az egykori német, szász alapítású városok, bányavárosok központjait, s a felvidéki magyar várakat. Szinte a középkorban érezhetjük magunkat ha Körmöcbányán vagy Selmecbányán sétálunk.

 Ám a szlovákok e városok többségébe csak a 19.-20. századokban költöztek be. A múzeumokban nagyon hallgatnak a magyar múltról, a középkori Felvidékről mint Szlovákiáról beszélnek. Túlhangsúlyozzák az igen rövid 22 éves huszita időket, akik bár cseh zsoldos katonák voltak, mégiscsak szlávok. A múzeumokban kevés kivételtől eltekintve nem beszélnek magyarul, s magyar nyelvű tájékoztató is kevés helyen van.

 Egyébként is nagyon éles vonal lett a nyelvhatár.

 

 A térképeken jól látható, hogy a magyarok a déli keskeny sáv felett "eltűntek". 1945 és 1947 között a Benes dekrétumok és a "lakosságcsere egyezmény" alapján magyarok százezreit telepítették ki, küldték kényszermunkára, vagy űzték el. / Az összes németet is kitelepítették./

 Csak két példa:

 1910

összes

szlovák

magyar

német

cseh

 

 2001

összes

szlovák

magyar

német

cseh

Pozsony

78 229

11 673

31 705

32 790

1242

 

 Pozsony

428 672

391 761

16 451

1200

7972

Kassa

44 211

6547

33 350

3189

227

 

 Kassa

236 093

210 340

8940

398

2803

Baloldalon az 1910-es,  jobboldalon a 2001-es népszámlálási adatok.

Trianon előtt mai fővárosukban, az egykori magyar koronázó városban, Pozsonyban, valamint Kassán a második legnagyobb városban, a szlovákok aránya 15-15 % volt mindössze !  

 Már csak egy keskeny sávban laknak honfitársaink, ha ezen túlmegyünk, magyar szót már nemigen hallunk. / A déli sávban viszont tömbszerűen élnek, ezek a részek minden tekintetben alkalmasak területi autonómiák kialakítására./

 Magyar étlapot is kevés helyen, inkább csak a magyarok által látogatott sípályák környékén találunk. Előfordult, hogy német vagy szlovák nyelvű étlapról kellett választanunk, bár az is megesett, például Lőcsén, hogy az étterem előtt egy magyar diák hívogatta be a magyarokat, s ő fordította az étlapot. / Némi pénzt kapott a tulajtól./ Volt, hogy néztük mások tányérját, s ha megfelelő ételt láttunk, mutattuk, hogy olyat kérünk.

 Mi szállást többnyire úgy foglaltunk, hogy Felvidéken élő, szlovákul tudó rokonaink segítségét is igénybe vettük. Ha bárki tud olyan szállást, panziót, szállodát, stb., ahol magyarul is beszélnek, szívesen látják a magyarokat, írja meg, készítsünk itt közösen egy szállásajánlót.

 Ha ezekre előre felkészülünk, nyugodtan mehetünk, ha egy-egy helyen nem kapjuk meg a turistáknak kijáró mosolyt, hát istenem, nagyobb bajunk sose legyen, s még élvezettel is figyelhetjük a szlovákul gajdoló kislányokat a múzeumokban, miközben történelmünk emlékeit nézegetjük. A magyarok által lakott sávban pedig szívesen látott vendégek vagyunk.

 

 Egyenlőre ennyit, ha eszembe jut még valami, vagy kérdés érkezik, természetesen folytatom.

    2008 január 19.            Horváth Ferenc, geotisza@dunaweb.hu 

 

Ajánlott szállások:

- Nagyszalók: Emilia Budzákova Nagyszalók, Tatranska u. 24, Tel. 00-42-152-779-6307,

                           Az idős hölgy beszél magyarul, a szállás a ház földszintjén két szoba, konyha, fürdőszoba, étkező.

                           / Ajánlotta: Csányiné Tóth Éva /