Ipolybalog
Ipolybalog kora Árpádkori kis falu az Ipoly jobb
partján, közel az egykori Hont vármegye székhelyéhez, Honthoz. Első fennmaradt
írásos említése: 1232: Bolug. Magyar személynévi névadású. 1375-ben Nagy
Lajos király az Oszláry családnak, a Baloghy család őseinek adományozta.
Birtokosai voltak később a Koháry, Sipos, Szilassy, Pongrác és Bolgár családok
is. Szent Miklós rk. temploma a XIII. században épült, a korábbi, XI.
századi kis templom
helyén. A román stílusú plébánia templomot a XVIII. században barokk stílusban
átalakították. A templomot a XVI. században lőréses védőfallal övezték. A
hagyomány szerint 1304-ben, Vencel és Károly Róbert trónviszálya idején egy
éjszaka a templomban őrizték a magyar Szent Koronát és a koronázási
ékszereket. Ennek emlékére a templom falában elhelyezésre került a
Szent Korona másolata, valamint a torony tetején is ott díszeleg,
Pozsonyhoz és Jászberényhez hasonlóan. A gyönyörű kis templom mennyezetét az
Árpádházi szentek faragványai is díszítik, az erődfal kapuja pedig a
millenniumra készült. A település fa haranglába XVIII. századi.
Ipolybalog Trianon után a mesterségesen kitalált
Csehszlovákiához került, mivel a csehek az Ipolyt hajózható folyónak hazudták a
tárgyalásokon, s így ennek közepe lett a határ. 1938-ban visszakerült az
Anyaországhoz, de Dél-Felvidéket 1945-ben ismét elcsatolták. Ipolybalog 801
lakosából 713-an vallották magukat magyarnak 2001-ben, 88 %. Az itteniek őrzik
magyarságukat és hagyományaikat. / Fotók: 2012./
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:www.magyarorszag-szep.hu
/
