Kiskunhalas
Kiskunhalas környéke igen alkalmas volt a megtelepedésre, erről tanúskodnak a régészeti leletek, melyek egy részéből igen gazdag gyűjtemény látható a Thorma János múzeumban. Láthatók a csólyospáli bronzkori temető és kincslelet, a kelebiai, csólyospáli, tajói szkíta kori szarmata leletek, a csólyospáli avar temető 250 sírjának leletei. Különlegesek a balotai honfoglaláskori magyar úrnő széthordott leleteiből megmentett préselt aranykorongok, aranyozott ezüst lószerszámdíszek, melyek az eddig feltárt, ill. megtalált leggazdagabb honfoglaláskori női leletek. A Halason egy építkezésen feldúlt honfoglaláskori női sír megmentett ezüst és bronz karkötői, rozettás lószerszám díszei is a magyar megtelepedés figyelemre méltó emlékei. S természetesen nagyon gazdag a 13. században letelepedett kunok emlékanyaga. A múzeumban végig követhetők az eltelt évszázadok napjainkig, s látható a névadó Thorma János olajfestményeinek egy része is, közöttük a monumentális "Talpra magyar" című festmény is. Természetesen a híres halasi csipkékből is láthatunk néhányat, melyeknek egyébként külön múzeuma is van a városban.

Kiskunhalas neve fennmaradt írásos emlékeink között a 14. században tűnik fel először: Halas. A név a közeli halastóról származik. A honfoglalást követő évszázadokban a környéken kialakult magyar településeket az 1241-es tatárjárás elpusztította, ezt követően a már korábban beköltöző, de Kötöny vezér megölése után kivonuló kunokat IV. Béla király visszahívta, s a visszatérőket főként az immár nagyobbrészt lakatlan Nagy és Kiskunságban telepítette le, ahol volt elég hely a nagyállattartó életmód folytatására. S bár "térítésük" megkeresztelésük már az 1220-as évektől, az etelközi Milkói püspökség létrehozása óta folyt, a 13. század második felében vezetőik még hagyományos módon temetkeztek, gazdag mellékletű sírokat hagyományoztak az utódokra. A csólyosi, kígyósi kun "vezérek", a balotai kun úrnő sírjainak részben megmentett leletei, a fehértói "kun kapitány" kincsleleteinek egy része szintén a Thorma János múzeum kiállításán láthatók. Kiskunhalas a kunok megtelepedését követően szépen fejlődött, mezőváros és búcsújáró hely lett. A török időkben is szultáni városi kiváltságokat élvezett, ám 1596-ban egy időre így is lakatlanná vált. A 17. században a visszatérők mellé betelepülők is jöttek más tájakról. A városka lakói áttértek a kálvinista hitre. A habsburgok 1702-ben elvették a kunok és a jászok önkormányzati jogait, a bécsi udvar elzálogosította a Jászkunság területeit a német lovagrendnek. A jobbágysorba süllyesztett halasiak örömmel fogadták a Rákóczi fejedelem vezette szabadságharcot, 1703 október 5-én véres csata dúlt Halas közelében, 234 kuruc halt meg, de a csatatéren maradt a császári csapatok rác vezére is. E csata emlékére avatták 1904-ben az ország egyetlen kuruc szobrát, amely a városban áll, de még rajta volt a téli takaró, így csak a modelljét tudtam fotózni a múzeumban. A kunok és jászok életében nagy esemény volt 1745-ben a redemptio, amikor törvénytelenül elzálogosított földjeiket megváltották. Halas 1754-ig volt a Kiskunság központja, ekkor "nyakas protestáns" magatartása miatt elvesztette a Kiskun kapitányi jogállást, a város ügyeit a városi tanács és a bíró intézte ezt követően. Az 1848-49-es szabadságharc során Kiskunhalas több száz honvédet és nemzetőrt állított ki. A kiegyezést követően megszűnt a Kiskunság, a város Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része lett. Kiskunhalas hatalmas kiterjedésű külterülete a 18-19. századokban tanyásodott, a tanyás vidéken kialakult egyfajta betyárvilág a szegénylegényekből. A városban megnőtt a beköltözők száma, a katolikusok többen lettek a reformátusoknál. Az egykori tanyavilág kisebb központjai önálló falvakként leváltak, a halasi terület a korábbinak harmadára csökkent. Kedves kisváros, amely őrzi hagyományait, kellemes parkokkal, köztéri műalkotásokkal, közöttük turulmadaras, címeres millenniumi emlékmű-országzászlóval, gyógyfürdővel várja az idelátogatókat. A Sáfrik-szélmalom megkeresésére már nem volt időnk, de a közeli Jánoshalmán tudtam fotózni egy hasonló, ma is álló szélmalmot. / Fotók: 2010./

A kiskunhalasi Thorma János múzeum honlapja: http://www.muzeum.halas.hu/ 

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.  / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a főoldal innen elérhető: www.magyarorszag-szep.hu /