Lőcse
Lőcse egyike a szép szepességi középkori szász,
zipszer, városoknak. Nevét a Lőcse, Levoca, patakról kapta, amely
valószínűleg szláv eredetű. / 1263: Leucha./ Más vélemények szerint a Lőrinc név
becézett alakjából keletkezett. A gyér szláv lakosságú erdősült területre az
első szász telepesek a 12. században érkeztek. Első településüket a tatárok
elpusztították. A IV. Béla által behívott újabb szász telepesek,
hospesek már a város mai helyén építették fel Lőcse városát a 13. század
második felében. Az első városfalak még a 13. században épültek, a
középkorban a 44 ha-os kettős várfallal, vizesárokkal övezett város az egyik
legnagyobb volt a királyi Magyarországon. A szászok a bányászat, feldolgozás és
a kereskedelem hasznából felvirágoztatták a várost, amely sorozatban kapta
kiváltságjogait. Sokáig harcban is állt Késmárk városával a kereskedelmi jogok
miatt. 1312-ben Károly Róbert mellé álltak a rozgonyi csatában, ekkor
kapták az árumegállító jogokat. 1450 körül a többi felvidéki városhoz hasonlóan
Giskra huszitái sarcolták a várost, őket Mátyás király kincstartója
Szapolyai Imre verte ki a Szepességből. A hódoltság korában Bocskai
István és Bethlen Gábor fejedelmek előtt önként kaput nyitott a
város. Thököly Imre kurucai viszont sikertelenül ostromolták. 1709-ben
Heister császári generális 13 hétig ostromolta a kuruc kézen lévő várost,
végül 1710 február 13-án szabad elvonulás fejében báró Andrássy István
városparancsnok átadta a várost. A Rákóczi szabadságharc után elvesztette
katonai jelentőségét, az erődítmények egy részét fokozatosan elbontották. 17
bástyájából ma is áll 5 bástya, s 3 városkapu is megmaradt. A
város a középkor végétől Trianonig Szepes vármegye székhelye volt.
A háromhajós, álbazilikás Szent Jakab templomot a
XIII. században kezdték építeni, többször átépítették, a tűzvész által többször
megrongálódott torony helyet 1858-ban emelték a mait. Oltárai és a szobrok egy
része 15.-16. századi. Itt van eltemetve Thököly Imre és Zrínyi Ilona
gyermeke is. A 16. századi városháza emelete a 19. században
épült Schulek Frigyes tervei alapján. A középkori Thurzó ház
reneszánsz stílusban épült. A harangtorony 1651-ben épült, de reneszánsz
pártázatát 1824-ben elbontották. A Szűz Mária templomot a ferencesek
építették a 16. század elején, később a jezsuitáké lett, akiknek gótikus
kolostora, rendháza a templom mellett áll. A városháza mellett a főtéren áll
a szégyenketrec, ahová a perlekedő, nyelves asszonyokat zárták be. A
minorita templom és kolostor 1751-ben épült barokk stílusban. Az
evangélikus templom 1837-re épült fel. / Fotók: 2014./
/ A most közel 15.000 lakosú szlovák városnak 1910-ben 7528 lakosából 3094 szlovák, 2410 magyar,
1377 német, 201 ruszin és 197 román lakója volt./
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.
/ Nyitóoldal:
www.magyarorszag-szep.hu /