Lőcse
Lőcse egyike a szép szepességi középkori szász, zipszer, városoknak. Nevét a Lőcse, Levoca, patakról kapta, amely valószínűleg szláv eredetű. / 1263: Leucha./ Más vélemények szerint a Lőrinc név becézett alakjából keletkezett. A gyér szláv lakosságú erdősült területre az első szász telepesek a 12. században érkeztek. Első településüket a tatárok elpusztították. A IV. Béla által behívott újabb szász telepesek, hospesek már a város mai helyén építették fel Lőcse városát a 13. század második felében. Az első városfalak még a 13. században épültek, a középkorban a 44 ha-os kettős várfallal, vizesárokkal övezett város az egyik legnagyobb volt a királyi Magyarországon. A szászok a bányászat, feldolgozás és a kereskedelem hasznából felvirágoztatták a várost, amely sorozatban kapta kiváltságjogait. Sokáig harcban is állt Késmárk városával a kereskedelmi jogok miatt. 1312-ben Károly Róbert mellé álltak a rozgonyi csatában, ekkor kapták az árumegállító jogokat. 1450 körül a többi felvidéki városhoz hasonlóan Giskra huszitái sarcolták a várost, őket Mátyás király kincstartója Szapolyai Imre verte ki a Szepességből. A hódoltság korában Bocskai István és Bethlen Gábor fejedelmek előtt önként kaput nyitott a város. Thököly Imre kurucai viszont sikertelenül ostromolták. 1709-ben Heister császári generális 13 hétig ostromolta a kuruc kézen lévő várost, végül 1710 február 13-án szabad elvonulás fejében báró Andrássy István városparancsnok átadta a várost. A Rákóczi szabadságharc után elvesztette katonai jelentőségét, az erődítmények egy részét fokozatosan elbontották. 17 bástyájából ma is áll 5 bástya, s 3 városkapu is megmaradt. A város a középkor végétől Trianonig Szepes vármegye székhelye volt.

 A háromhajós, álbazilikás Szent Jakab templomot a XIII. században kezdték építeni, többször átépítették, a tűzvész által többször megrongálódott torony helyet 1858-ban emelték a mait. Oltárai és a szobrok egy része 15.-16. századi. Itt van eltemetve Thököly Imre és Zrínyi Ilona gyermeke is. A 16. századi városháza emelete a 19. században épült Schulek Frigyes tervei alapján.  A középkori Thurzó ház reneszánsz stílusban épült.  A harangtorony 1651-ben épült, de reneszánsz pártázatát 1824-ben elbontották.  A Szűz Mária templomot a ferencesek építették a 16. század elején, később a jezsuitáké lett, akiknek gótikus kolostora, rendháza a templom mellett áll. A városháza mellett a főtéren áll a szégyenketrec, ahová a perlekedő, nyelves asszonyokat zárták be. A minorita templom és kolostor 1751-ben épült barokk stílusban. Az evangélikus templom 1837-re épült fel. / Fotók: 2014./

 / A most közel 15.000 lakosú szlovák városnak 1910-ben 7528 lakosából 3094 szlovák, 2410 magyar, 1377 német, 201 ruszin és 197 román  lakója volt./

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.  / Nyitóoldal: www.magyarorszag-szep.hu  /