Nagyharsány
Nagyharsány környékén megtelepedtek már a rézkor emberei is, itt vezetett az Eszékre menő római út, a római kori telep, szentély, falu a 4. században létesült. Az avar korban is lakott vidék volt. A kora Árpádkori települést először 1227-ben említi fennmaradt oklevél: Harsan. A település neve a magyar hársfa szóból keletkezett, bizonyosan nagy hársfaerdők voltak a környéken.

A falu felett emelkedő Szársomlyó hegyet és a falut 1249-ben IV. Béla király adományozta Balog Miklós comesnek, hogy ott várat építsen. Az 1340-es évektől a baranyai ispán, 1380-tól a macsói bán birtoka. Az 1470-es évektől Kis Tamás kamarás, 1483-tól Geréb Péter nádor a birtokos. 1532-ben a törökök ostrommal foglalják el, s a romossá lett várat már nem állították helyre. Már csak csekély nyomai, kis falmaradványok láthatók.

Szent Borbála tiszteletére szentelt kőtemplomát a 13. században építették, korábbi templomáról, esetleges fatemplomról, vagy egyszerű kora román templomáról nincsenek adatok. A 15. században bővítették, a 18. században felújították, ill. barokk stílusban átépítették. 1687-ben a nagyharsányi síkon volt az ún. 2. mohácsi csata, melyben az egyesült osztrák-magyar-bajor-horvát seregek hatalmas győzelmet arattak Szulejmán nagyvezér 60.000-es török serege felett. Ezzel vette kezdetét a török kiűzése, a hódoltsági rész felszabadítása, hogy azután cseberből vederbe, habsburg megszállás alá kerüljön országunk.

A falu szélén húzódik a pincesor. A Somlyóhegyen felhagyott kőbányában szoborpark van, ahol a művészeti táborban készült szobrok szabadtéri kiállítása látható. Barátságos, kedves település. / Fotók: 2010./

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni. / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.magyarorszag-szep.hu  /