Székesfehervár
Székesfehérvár nevét a "fehér vár, ahol a király székel" kifejezésként értelmezhetjük. Első várát Géza fejedelem építette 972-ben, fontos hadiutak találkozásánál, a Gaja patak és a Sárvíz mocsaraiból kiemelkedő egyik szigeten. Szent István 1001-1003 között hatalmas bazilikát is emeltetett. Itt született Szent Imre herceg. A kialakuló város lett a magyar királyság szakrális központja, valamint egyik legkorábbi vármegyénk, Fejér vármegye székhelye. Itt őrizték a kincstárat, a koronázási ékszereket is. 1526-ig 43 királyunkat itt koronázták meg, s 15 királyunkat itt is temettek el. A középkori szokásjog szerint csak akkor volt érvényes a koronázás, ha az esztergomi érsek koronázott Székesfehérváron. 1242-ben a tatárok támadták a várost, de a hóolvadástól megáradt patakok mocsarain nem tudtak átkelni, a város megmenekült. A virágzó középkori város 1543-ban került török kézre. A török megszállás alatt elnéptelenedett, palotái, bazilikája rommá váltak, 1688-ig török végvár volt. Régi fényét már sohasem nyerte vissza, mivel a habsburgok a Bécshez közeli Pozsonyba tették át a koronázásokat és országgyűléseket. A rommá lett város a 18.-19. században újult meg, a műemléki védettségű belváros barokk palotái, templomai, rendházai ekkor épültek. Csak a Szent Anna kápolna vészelte át a török időket, de ezt is barokk stílusban újították meg. 1777-től püspöki székhely. A törökök által feldúlt királysírok egy részét a későbbi kutatások során megtalálták, de közös kriptában helyezték el a maradványokat, így ma már azonosíthatatlanok. 1848-ban III. Béla és felesége sírjait találták meg érintetlenül. Az egykori bazilika helyén romkert emlékhely van. Egykori székesfővárosunk a szocialista iparosítás ellenére kedves, élhető város maradt. / fotók: 2011./  

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni. / Ha nem a főoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.magyarorszag-szep.hu /