Valpó
Valpó nevének írásos említése legkorábban az 1332-es pápai tizedjegyzékben maradt fenn: Eghhazawalpo. A név valószínűleg az ófelnémet Walpoto = intéző szóból származik. Egyes kutatók szerint a rómaiak idejében itt volt a Jovalium nevű település.

Honfoglaló őseink a 10. században a Dráva folyót tekintették határnak, a Dráván túli területet, Horvátországot, Szlavóniát Szent László királyunk 1091-ben foglalta el és csatolta a Magyar Királysághoz. / 1093-ban alapította a Zágrábi püspökséget, felépítette a Szent István bazilikát, amely körül kifejlődött Zágráb városa./

Valpó első ismert birtokosa Sólyagh Iván volt. Várát a Marótiak építették a 15. század elején. Maróti Mátyás halála után Mátyás király 1481-ben a Geréb testvéreknek adományozta. 1512-ben Perényi Imre nádor és horvát bán tulajdona. 1543-ban közel egy hónapig tartó ostrommal foglalták el a törökök, akik a szinte rommá lőtt várból kijövő, magukat megadó védőket orvul lemészárolták. A nagyharsányi csata után, 1687-ben került vissza Magyarországhoz, az osztrák császári kamara igazgatta. 1721-ben VI. Károly habsburg császár báró Prandau Péternek ajándékozta. A Normann Ehrenfels grófi család örökségként szerezte meg. 1801-ben egy tűzvész komoly károkat okozott, ezt követően épült régi alapokon a kétemeletes barokk kastélyépület. Valpó a 19. században mezőváros lett. Trianon előtt Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. 1910-ben 3604 horvát, 933 német, 770 magyar és 188 szerb lakosa volt. / Fotók: 2009./        

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.  / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.magyarorszag-szep.hu  /