Velem Szentvid
A Velem falu melletti Szentvid hegy a bronzkor óta lakott hely, erődített hely, kézműves telep, kereskedelmi központ, szakrális hely. A bronzkorban, ie. XIII.-XI. században épült a tetőn az első földvár, amely kettős földvár volt. Alatta a teraszokon a bronzkori telepeken főként kézművesek éltek, bronzöntő műhelyeket, kemencéket tártak fel a régészek az erődítmény körül. Az erődből felügyelték a hegy alatt futó kereskedelmi utat, a borostyán utat. A kelták és a római kor után az avarok is megszállták, a hegy oldalában avar temető volt. A IX. századi avar-szláv templom a X. században elpusztult. A bronzkori földvár helyén, annak egy kisebb részén építettek őseink egy föld-fa szerkezetű ispáni várat, később a sáncokba kőfalakat emeltek, a templom előtti sziklán egy 3,6 m belső átmérőjű torony is épült, ehhez kapcsolódott később egy 2 m falvastagságú elliptikus torony. A várról, "castrum Viti", csak 1270-től szólnak írott források, a nagyhatalmú Kőszegieké, rövid ideig Ottokár cseh királyé, V. István visszafoglalta, majd ismét a Kőszegieké, 1289-ben habsburg Albert foglalta el, az 1291-es hainburgi békekötésnél elrendelték lerombolását. A részben romos vár és a birtok Rohonc vár tartozéka lett, de még a török időkben is javítgatták, Jurisics Miklós védte Kőszeggel együtt. A ma is álló kápolnába beépült az Árpádkori templom. Jelentős búcsújáró hely volt. / Szent Vid, Vitus a IV. században élt mártír volt, a salzburgi érsek fennhatósága alá tartozó, a kereszténységet felvevő avarok, és a szlávok templomát, ill. a helyet, 860-ban és 885-ben említik, Vuitanesberg és Vuitanesberc néven./ A Szent Vid hegyen állították fel az országos kéktúra végét jelző emlékművet, a közeli Írottkő már a vasfüggönyös határsávba esett, tovább nem mehetett a turistaút.
A vár alatti Velem falucskát XIII.-XIV. századi források említi először: Welem. Magyaros személynévi névadás, a személynév szláv vagy germán eredetű. A mindössze 337 fős falu látnivalója az egykor 4 malomköves vízimalom, ahol még a híres betyár, Savanyú Jóska is megfordult. A Stirling villában őrizték 1944 december 29 és 1945 március 19 között a Szent Koronát. Itt rendezkedett be a Szálasi kormány. Itt tartották az orosz megszállás előtti utolsó országgyűlést 1944 december 24-én.
/ Fotók: 2016./       

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.  / Nyitóoldal: www.magyarorszag-szep.hu  /