Zenta
Zenta kora Árpádkori település, fontos rév, átkelőhely volt a Tiszán. Fennmaradt írásos említése 1216-ból: Zyntharew. Neve személynévi eredetű, valószínűleg a Szent szóból, egy Szent nevű embertől, esetleg a Scente személynévből ered. 1506-ban szabad királyi városi kiváltságot kapott II. Ulászlótól. A török idők alatt a magyar lakosság helyére szerbek költöztek. 1741-ig a habsburgok által szervezett határőrvidékhez tartozott, ezt követően ismét magyar lakosságú lett. 1848-ban a szerb martalócok több mint 5000 magyart, gyerekeket, asszonyokat és öregeket mészároltak le. Levágott fejüket halomba rakták a Jézus Szíve templom előtt. A társközségeivel 25.000 lakosú város ma is magyar, a magyarok aránya 81 %.

 Zenta határában volt 1697 szeptember 11-én a Zentai csata amelyben Savoyai Jenő egyesült hadai tönkreverték II. Musztafa szultán hatalmas török seregét, örökre lezárva ezzel a török európai hódításait. Savoyai a Tiszán éppen átkelő, félig átkelt, mintegy 100.000-es török hadsereget támadta meg menetből, s így érte el a hatalmas sikert, melyet követően 1699-ben megköttetett a Karlócai béke. Ennek értelmében a Magyar Királyság csaknem teljes területe felszabadult a török uralom alól, igaz csöbörből vödörbe, hiszen következett a habsburg elnyomás időszaka. Csak a Temesköz és Nándorfehérvár maradt még török kézen.  A csata helyén a "kis magyar időszakban", 1942-ben emlékművet emeltek.     

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.     / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.magyarorszag-szep.hu  /