A Késmárkon született fiatal Thököly Imrét Erdélybe menekítették, s 1677-ben csatlakozott a kialakuló kuruc mozgalomhoz. 1678-tól ő vezette a kuruc hadakat, 1680-tól fővezér. A következő években sorra foglalta el a felvidéki várakat, városokat, majd a török 1683-as bécsi ostromával egyidejűleg a Dunántúl is meghódolt a fejedelemnek. 1684-től a császáriak fokozatosan visszafoglalták a Thököly Imre fejedelem által bírt felvidéki vármegyéket, legtovább Munkács tartott ki, melyet a fejedelem felesége Zrínyi Ilona két évi ostrom után adott át a császáriaknak. Thököly 1690-től Erdély fejedelme, de 1691-ben Erdélyből is kiszorították, 1705-ben halt meg az emigrációban, Törökországban. Hamvait 1906-ban újratemették szülővárosában Késmárkon az evangelikus templomban. A vár múzeum, 2003-ban magyarul nem beszélt az idegenvezető kislány.
Késmárk gótikus plébániatemploma a 15. század második felében épült a régi román stílusú templom helyén. Jellegzetes felvidéki harangtornya 1591-ben készült, őrtoronyként is használták. Evangélikus fatemploma 1690-1717 között épült fából, szögek felhasználása nélkül. Új evangélikus temploma 1898-ban épült neobizánci stílusban. A városháza 15. századi eredetű, a tűzvészek után többször átépítették,1642-ben tornyot építettek hozzá, 1922-ben készült el a 2. emelet. Pálos temploma 1748-ban épült.
1910-ben 6317 lakosából 3242 német, 1606 szlovák, 1314 magyar volt. A II. világháború után a németeket és a magyarok nagy részét kitelepítették, nagyon kevesen maradtak.
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.
/ Ha nem a főoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:
www.magyarorszag-szep.hu /